Napi hülyeségek, Napi viccek

 A családi veszekedés a csúcspontjához közeledik. A feleség szokása szerint túlságosan belelovalja magát a csetepatéba és mintegy végső érvül odavágja férjének:

- Bárcsak inkább magához az ördöghöz mentem volna férjhez!
A férj nyugodtan, csöndesen válaszol:
- Ez lehetetlen lett volna, drágaságom. Közeli rokonok között tilos a házasság.

 Dühös asszony ront be a fegyverkereskedésbe:

- Gyorsan egy pisztolyt! – kiáltja.
- Van engedélye, asszonyom? – kérdezi udvariasan a kereskedő.
Az asszony egy papírt nyújt át.
- De hiszen ez a házasságlevele! – csodálkozik az eladó.
- Na és? Ez nem elég!

- Két vasutas barkochbázik:
- Személy?
- Nem.
- Akkor gyors.

 Afrikában egy nő és egy apáca egy vad törzs fogságába kerül. Odavezetik őket a főnökhöz, aki felteszi a következő kérdést a nőnek:

- Lehetni választani! Lenni ungabunga, vagy lenni halál!
A nő gondolkodik, a halál rossz dolog, az ungabunga nem tudja, hogy mi, de csak jobb lehet…
- Legyen ungabunga.
A törzs tagjai szépen felsorakoznak, és mindegyik magáévá teszi a nőt, majd elengedik.
- Lehetni választani! Lenni ungabunga, vagy lenni halál! – fordul a törzsfőnök az apácához.
- Inkább a halál! – hangzik az eltökélt válasz.
Mire a főnök:
- Nagyszerű! De előbb egy kis ungabunga.

 Egy erdei remete betér egy falusi boltba:

- Ételt, italt, nőt!
- Étel, ital van – mondja a boltos -, de nő az nincs. Ellenben ott van a Béla.
- A Béla nem kell, én nem vagyok olyan.
Eltelik egy hónap a remete ismét betér a boltba:
- Ételt, italt, nőt!
- Étel, ital van, de nő még mindig nincs. Ellenben ott van Béla.
- Béla nem kell, én nem vagyok olyan.
Újabb egy hónap elteltével ismét megjelenik a remete:
- Ételt, italt, nőt!
- Étel, ital van, de nő azóta sincs. De, mondom ott a Béla.
- Tudja mit? Adja ide a Bélát. De remélem nem sokan fognak tudni róla.
- Ó csak hárman, a Béla, maga, én, meg az a hat ember, aki lefogja a Bélát, mert ő sem olyan.

 Jancsi és Juliska fiatal házasok. Nagyon szeretnek még odahaza lenni: ezen az estén is inkább otthon maradnak. Juliska főz. Elkészül a vacsora, Jancsi szól nélkül elkezd enni. Juliska megszólal:

- Jaj, annyira boldog vagyok, hogy ilyen jó étvággyal eszel. Anyukám mindig azt mondta, hogy csak két dolgot tudok igazán elkészíteni: a spenótot és a vaníliakrémet.
- Igen? – néz fel Jancsi a tányérról – És ez melyik?

 Élt egyszer egy városban két leánytestvér. Nem voltak még öregek, de azért annyira fiatalok sem. Nem volt senkijük, csak három macskájuk. Borzasztóan vigyáztak az állatokra, még véletlenül sem engedték volna ki őket, nehogy a rettenetes kandúrral összetalálkozzanak, és valami bajuk történjen. Egyszer úgy esett, hogy az idősebbik lány férjhez ment. Megvolt az esküvő, a fiatal házasok elutaztak nászútra. Másnap virradóra, kora hajnalban csöngetnek az egyedül maradt lány lakásán. Hát a távirat-kézbesítő. Sürgős jelzésű táviratot. Hozott. A lány felbontja, látja, hogy a nővére küldte. Olvassa. A szöveg a következő:

- Azonnal engedd ki a macskákat.

 Felvételizik három jelentkező. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:

- Mikor fejeződött be a második világháború?
- Hát, valamikor a század közepe felé, talán 1945? – mondja a felvételiző.
- Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz.
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- 1945.
- Egy kicsit pontosabban esetleg?
- Valamikor tavasz vége felé, talán május 6.?
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz.
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- Európában 1945. május 6-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945. szeptember 2-án kapituláltak.
- Hmmm. Hány ember vesztett a Szovjet unió?
- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.
- Hmmm. Név szerint?